Hétfőn került sor a 20 hetes ultrahangunkra, amire a Pasi is hivatalos volt, az akkori státuszunktól függetlenül is. Mivel időközben rendeződtünk is, így duplán jogos volt az ottléte, annál is inkább, mert eddig tök egyedül kellett folyton dokihoz mászkálnom, így épp ideje volt, hogy ő is belekóstoljon a terhes nőket körülölelő nyalánkságdömpingbe. 

Megpróbáltatásai a terhes-gondozóban kezdődtek, ahová a laboreredményeimért kellett elzarándokolnunk. A váróban rajtam kívül még egy nagyon és egy közepesen terhes maca volt. A nagyon terhes már eljutott arra a szintre, hogy magasról tett arra, miként vélekedik a környezete a viselkedéséről. Mivel 40 fok volt már reggel fél10kor, ráadásul a hasa alapján legalább a 11. hónapban járhatott, mi sem volt természetesebb számára, mint hogy talpat masszírozzon magának.

Decens törökülésbe igazodott, a hasát bepakolta a combjai közé, ekként megelőzve a villantást, majd elkapta a talpait és addig dögönyözte őket, amíg nem szólították. 
A Pasi meredt szemmel, döbbenten szemlélte az eseményt, egyrészt, mert nem volt felkészülve arra, hogy férfiúi mivolta ennyire hidegen hagyhat bárkit, másrészt, mert szerintem most döbbent rá, hogy hogy fogok kinézni 3 hónap múlva… 


A közepes puttonyt viselő bigét már ismertem látásból, összefutottunk párszor a dokira várván, így aztán miattam egy cseppet sem zavartatta magát, amikor velem szemben lecsüccsent és terpeszbe helyezkedett. Mivel mindehhez miniruhát viselt, nem sok minden maradt rejtve a mellettem ülő Pasi szeme előtt. Ez természetesen újabb sokk volt az érzékeny hímnek mellettem, hiszen személyét totális közöny övezte. Most őszintén, mégis mi újat tudna még férfi mutatni egy előrehaladottan terhes nőnek?! Ebben az állapotban a nő maximum a saját párjával léhul – már ha.. - , más pasit nem is lát meg, nemhogy még tekintettel is legyen rá. A Pasi tehát zavarában a telóján matatott, szerintem lemerítette a havi netforgalmát, olyan elszántan igyekezett nem tudomást venni a minket körülvevőkről. Mindehhez néha szórakozottan megpaskolta a térdemet, mintegy biztosítva arról, hogy azért nem ment ki a fejéből, hogy ott vagyok vele. Máris nyugodtabban lélegeztem. 

A védőnős vizit után átzarándokoltunk a klinikára, ahol végre találkozhatott – első alkalommal – Apa és gyermeke. A Pasi nem kis propagandát folytatott, hogy márpedig az UH csak lányt mutasson, remegve retteg ugyanis attól, hogy ha fia születne, és süti lenne, akkor azt nem tudná bevenni a gyomra. Nem világosítottam fel róla, hogy ha ez netán előfordulna, mire kiderül, már olyannyira imádná sarját, hogy ha kell, saját kezűleg válogatná ki számára a fiúprostikat. A Pasi ebben a kérdésben kissé vaskalapos, így nem bosszantottam mindenféle –szerintem egyébként roppant vicces – helyzetek elképzelésével a témában. Inkább diplomatikusan hallgattam és reménykedtem, hogy mindkettőnk óhaja valóra válik, és nem gyártottam kis fütyit a gyereknek.

A klinikára érve hamar kiderült, hogy a védőnőre várakozás maximum gyenge bemelegítés volt a ránk váró élmények előtt. Az ultrahang ugyanis egyszerre 4 rendelőben zajlott, másik 2ben pedig CTG-re várták az érdekelteket. Ez úgy nagyjából 20, igencsak terhes nőt jelentett egy rakáson. A Pasi szemében szerintem ez úgy jelenik meg, hogy 20 nő és 20 has, amik rájuk vannak csatolva. Nyilván tudja ő, hogy mi vezet a terhességhez, de magában az állapotban semmi erotikusat nem tudott felfedezni, legalábbis máséban egészen biztosan nem.

Azt mondják, hogy a terhes nő maga az érzéki szépség, a megtestesült harmónia és mosoly, a természet diadala és a teremtés istennője. Nos, biztos létezik ilyen is (én eddig, életem 29 éve alatt egyetlen egyszer láttam egy darab ilyen terhes nőt, akire mindez igaz volt), de hogy most a váróban egy ilyen átszellemült félistennő sem ült, az kurva élet. Helyette fáradt és ingerlékeny macák voltak, akik különböző méretű dinnyéket cipeltek a hasukban, fájó derékkal nyögve ültek a székre és vizenyős bokáikat alig tudták belepréselni a flip-flop papucsukba. 
Mindezek közül is volt azonban néhány igencsak extrém, és ők a Pasi figyelmét sem kerülték el. Véleményét többnyire smsben osztotta meg velem, egyrészt, mert így továbbra is matathatta a telóját, ami megnyugvást hozott számára, másrészt, mert így nem kellett attól tartania, hogy valamelyik maca meghallja, amit mond és szétveri a széket a fején. Hiába, életem értelme roppant leleményes. :) 

Az első sms-e még csak enyhe pánikhangulatról tett tanúbizonyságot: „Ijesztő ennyi terhes nő között lenni”. Vigyorogtam, hiszen pontosan értettem, miről beszél. Engem is frusztrál a sok puttonyos együtt, valahogy hiányzik belőlem az az alkatrész, amitől mindezt a várakozó állapotot magasztosnak tudnám látni. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy minden nő várja már, hogy megszabaduljon terhétől és végre ismét önmaga lehessen, a gyereke pedig kikerüljön a hasából. 

A Pasi mindenesetre folytatta a szemlélődést. „Úristen” – írta, amikor szeme megakadt egy szőke hölgyeményen, akiről igen nehéz volt elképzelni, hogy fénykorában bárki is megkívánta, márpedig igencsak erről fecsegett a hasa mérete. Ludmilla – ahogy elneveztem gyorsan -, klaffogva vonszolta maga után tűsarkú szandáljának pántjait, miközben a keletnémet atlétanők bájával végigvonult a várótermen. Melleit legalább 3 számmal kisebb melltartó próbálta a helyükön tartani, ám azok minduntalan kibuggyanással fenyegetőztek, a Pasi legnagyobb rémületére. Ne értsetek félre, a Pasi imád a melleimmel játszani, elvan velük félórákat is, de azt hiszem, ha Ludmilla emlői ott és akkor elszabadultak volna, soha az életben nem vett volna női mellet a kezébe, még az enyémet sem. Ez pedig olyan veszteség lett volna, amit nem szívesen kockáztatnék meg. 
A Ludmilla-jelenség olyannyira megrázta szegény Pasit, hogy az smsek csak úgy záporoztak, és egyre kevéssé voltak szalonképesek: „Ez úgy néz ki, mintha megbaszták volna” – írta, mire rámeredtem és alig hallhatóan válaszoltam: „Valószínűleg így is történt, mivel igencsak terhes”. A Pasi azonban friss aktust sejtett a háttérben, amitől kiverte a víz, és idegesen fészkelődni kezdett, majd leszögezte, hogy bár minden tisztelete a vadvilágé, mégis előbb erőszakolna meg egy tevenőstényt, semhogy eme csodás teremtéshez érjen. Jeleztem, hogy nem is kérte erre senki, próbáltam megnyugtatni. 

Mire végre a nőszemély sorra került, nekünk is akadt szemlélnivalónk a zsenge lánykakorú etnikumon kívül is, méghozzá egy pálcikalábú, madárcsontú nő személyében. Tipikusan az a fazon, akinek semmijén nem látod, hogy terhes, csak az tűnik fel, hogy nagy a hasa. Sem a lába nem volt terhes, sem a melle, sem a karja, sem az arca. Én speciel utálom az ilyet, mert én már aznap, amikor a tesztem pozitív lett, legalább három hónapos terhesnek néztem ki. A Pasi viszont korántsem volt ennyire elragadtatva a vékony kezektől-lábaktól, sőt. Kifejtette, hogy szerinte borzalmas volt a látvány, mert számára nem fér össze az éhezés és az anyaság, így egy ennyire vékony nőt sem tud szexinek látni sem terhesen, sem anélkül. 
Nos, ha ez a véleménye, velem a lehető legjobban járt, még csak nyomokban sem hasonlítok az éhezőkre, sőt.. 

Amikor már eljutottunk oda, hogy egyikünk sem igazán bírt volna el több csapást és több terhes nőt, végre szólítottak minket. Már előre felkészítettem a Pasit, hogy nyugi, hasi ultrahang lesz, odaáll szépen mellém és mozizhat, amíg a doki a hasamon húzogatja a szerszámát. Mármint az ultrahang fejét, félreértés ne essék. :D 

Nos, ez majdnem így is történt. Az, hogy a doki dermesztően jóképű volt, szerintem csak nekem tűnt fel, a Pasi nem igazán rezonál az ilyesmire szerencsére. Az viszont, amit mondott a beléptemkor, tutira nem kerülte el Életem Értelmének figyelmét. A doki ugyanis lazán megkért, hogy lépjek ki a bugyimból, gyorsan méhszájat is néz. 
Részemről ez totális közöny-kategória, hiszen az első terhességem és a mostani alatt is annyi orvos nyúlkált már belém, hogy különösebben nem hat meg, teljesen elvesztettem az érdeklődésem az ilyen jellegű matatás iránt a lábaim között. A Pasi arcán azonban láttam átsuhanni a gondolatot, hogy most fogja egy jól irányzott ütéssel kifektetni a nődokit, ha az egyetlen ujjal is hozzám ér. Hiába, a Pasi bizonyos tekintetben igen konzervatív pasas, így például azt sem szívleli, ha birtokát más érinti, még orvosi célzattal sem. Elviseli, ha muszáj, de nem szívesen látja. Nos, most kénytelen volt. 
Miután kibújtam nadrágból, bugyiból és hanyatt vágtam magam a vizsgálóasztalon, a doki nem sokat teketóriázott. Fogta a hüvelyi uh-t, bekente fagyasztott síkosítóval és már vizslatta is a méhszájamat. Maga a vizsgálat oly gyors volt, hogy szerintem két másodpercet sem vett igénybe, így mire a Pasi zokon vehette volna, már túl is voltunk rajta és jött a mozizás. 

Az a tény, hogy a vizsgálat közben egy-két orvos még ki-bemászkált a vizsgálóban és mindegyik premier plán látta a Pannikámat, már olyasmi volt, ami nekem fel sem tűnt, később mutatott rá a Pasi, hogy bizony ilyen is történt. Ő ugyanis nem csak a monitort és úszkáló magzatát figyelte, hanem szemérmemet is óvta és őrizte. Szerettem érte. :) 

Ami pedig az ultrahangos vizsgálatot illeti: kiderült, hogy imáink meghallgattattak, és kislányunk lesz. :) 

A hír hallatán a Pasi egész nap telefonált, minden ismerősével megosztotta a hírt, hogy lánya lesz és hogy maradéktalanul boldog, rám pedig olyan kényeztető-istenítő tekintettel nézett, mintha személyesen lennék felelős a boldogságáért és a világ minden jó dolgáért. Ettől a tekintettől ruganyosabbak lettek a lépteim, szálldosóbb a hajam és csillogóbb a szemem, és hinni kezdtem egy kicsit a csodát: tényleg érezheti magát istennőnek egy nő, amikor gyereket vár. Csak kell mellé egy félisten is, aki azzá teszi…